Várnagy József

(1968-2007)

Nehéz olyan valakiről nekrológot írni, aki alig pár hónapja még aktív részese volt programjainknak, hangja és mozdulatai még tisztán élnek emlékeinkben. Az Okosodó elnöksége mégis felkért rá, hogy emlékezzek meg röviden egyesületünk fiatalon eltávozott tanáráról, Várnagy Józsefről.

Hazudnék, ha azt mondanám, nagyon jól ismertem Jóskát, de ezzel szinte mind így voltunk az Okosodóban. A beszélgetések során nyílt, sokszor nagyhangú, sztorizgató ember magánéletéről és az egyesületi programokon kívüli elfoglaltságairól alig tudtunk valamit. Bizonyára a tanárkollégák jobban be voltak avatva az életébe, de mi csak azt a kedves, leginkább szórakozott professzorra emlékeztető karakterét idézzük fel magunkban, ami annyira jellemző volt rá. Ugyan olyan közel egyikünkhöz sem állt, hogy barátunknak tekinthettük volna, viszont minden tábor és egyéb Okosodós program után, amin ő is részt vett, a születő történetekből és legendákból, amiket utólag mesélgetünk, sose maradhatott ki. Sok mókás, mosolyogtató történet szól róla, spanyolországi idegenvezetéséről, egyes végtelennek tűnő, de az érdeklődők számára nagyon érdekes előadásokról, közös iszogatásokról, félresikerült vetélkedőkről, amelynek a végén mindig kiszalad a szánkon: "Csípem a Jóskát!"

Jóska nagyon szerette a szakmáját. Hatalmas tudást halmozott fel magában, és arra tette fel az életét, hogy ezt bővítse, ameddig csak lehet, és átadja mindezt a gyerekeknek. A földrajz és a történelem határozta meg az életét, imádott utazni, bejárta a világ számtalan pontját. Volt, hogy a táborról is elfeledkezett, hiába vártuk őt, nem érkezett meg Csillebércre. Utólag kiderült, hogy éppen a világ másik felén tartózkodott, a civilizációtól távol, ahol képtelenség volt elérni. Azokban a táborokban, amikben részt vett, mindig kivette a részét a szervezési és lebonyolítási feladatokból, olyan ember volt, akivel mindig lehetett beszélgetni, és mindenki találhatott vele közös témát. Előadásai során kínosan ügyelt arra, hogy az adott témáról minden részletet átadjon, ami sokszor azzal járt, hogy a hallgatósága már az óráját nézte, de hát ő mindenképpen azt akarta, hogy semmilyen információ ne maradjon elmondatlan, legyen szó történelmi címerekről, vagy különböző földrajzi témákról.

Amikor Jóska megjelent az Okosodó életében, egyéni stílusával, barátságos természetével, közvetlenségével hamar beolvadt a társaságba. Egyaránt kedvelték a kollégái, az ifik és a gyerekek is. Jóska, Józsi bácsi, Várnagy tanár úr, ki hogy nevezte, itt van velünk, hiszen alig pár hónap telt el azóta, hogy ő vezette az Okosodó csapatát a barcelonai kiránduláson. Hirtelen jött, súlyos betegsége tragikusan korán vetett véget életének, április 27-én legyőzte a szervezetét. Csak 38 éves volt. Hiányozni fog mindannyiunknak.

2007. május 13.

KG