Így készült: Okosodó 2007

(színes, szélesvásznú, magyarul beszélő)

— helyszíni riport a forgatásról —

Lecsukló fejjel, szomorúan sajgó szívvel nehéz összefoglalni az elmúlt 10 napot. Furcsa ez a csönd, ami körülvesz, hiányzik az állandó csacsogás, és egészen meglepő, hogy körülnézek, és egyedül vagyok, ahelyett, hogy mindig legalább 4-5 ember venne körül.
Alig kezdődött el, szempillantás alatt véget is ért az Okosodó 17. tábora, és beállt a többi mögé, a szép és soha el nem felejthető emlékek sorába. Több ifi és tanár egyöntetű véleménye szerint soha ilyen jó tábort még nem sikerült összehozni, soha ilyen jó programok, ilyen színes kínálat nem várta a táborba érkező gyerekeket. Néhányan az „öregek” közül felemlegették az 1995-ös, „maffiás” tábort, de ez a mostani, ami nyilván a „filmes tábor” néven fog bevonulni az Okosodó emlékkönyvébe, még azt is überelte.

Már a kezdet is más volt, mint eddig. Kisebb műhelytitkot kénytelen vagyok elárulni, de muszáj, a korábbi táborokban sokszor még a tábor előtt 1 nappal se tudtuk pontosan, hogy mi is lesz a keretjáték, melyik programnak ki lesz a felelőse, milyen előadások lesznek a táborlakóknak, és hogy lehet azt megoldani, hogy ha már előadás van, legalább olyan legyen, ami megfelel az adott ember érdeklődési körének. Ehhez képest a 2007-es tábor szervezése, a keretjáték kidolgozása már szinte a tavalyi tábor idején készen volt. Most, a beszámoló elején külön ki kell emelnem, hogy ez az egész kiknek köszönhető: Bognár Peti és a Titkos Csapat olyan átfogó, minden részletre kiterjedő koncepcióval érkeztek a táborba, hogy gyakorlatilag azt már csak végre kellett hajtani. A jövőre nézve ez komoly tanulsággal is jár, ezentúl mindig kell legyen felelőse a keretjátéknak, aki(k) már idejében kidolgozzák az összes elemét a tábornak. Így lehet igazán élvezetes és színvonalas tábort csinálni. No de hogy szó ne érje a ház elejét itt az elkalandozásért, térjünk vissza a táborra, pontosabban még az ezt megelőző időszakra. A szervezés munkafolyamatai teljes titokban történtek, ami laikus külső szemlélő számára még ijedtségre is okot adhatott, hiszen csak azt lehetett tapasztalni az előzetes megbeszéléseken, hogy kiáll egy alacsony, göndör fejű srác, és mosolyogva, unott arccal, sűrű gesztikulálással magyaráz, valami nehezen érthető, és látszólag teljesen kidolgozatlan ötletet. Szerencsére az ilyen kekeckedőknek (mint pl. én) egyáltalán nem lett igazuk.

A komoly előkészületek után eljött a várva várt nap, június 26-a délután, amikor is az ifik csapata megérkezett Csillebércre. Természetesen ez inkább csapat összeszoktató feszültség levezetésbe forduló időtöltés volt, mintsem igazán kemény munka, de ez nem is akkora baj. A szokatlanul korai tábor, és az elcsúsztatott kezdés okozott problémákat, hiszen a tanuló, dolgozó ifik nem feltétlenül tudták minden kötelességüket időben lerendezni, így gyakran egy-egy csoport kénytelen volt beérni a mindig készenlétben álló pótifivel, amíg állandó vezetőjük a városban intézte halaszthatatlan ügyeit. Június 27-én, szerdán reggel pedig elkezdődött a 10 napos zsibongás, pörgés, ami hamar magával ragadott mindenkit. Annyian voltunk, hogy a csoportok szinte körbeértek a zászlórudaknál, de szerencsére minden gyorsan és zökkenőmentesen alakult. A 300 fölötti számú táborozó és a nagyjából 35 ifi egymásra találása hamarosan megtörtént.

A tábornyitó a szokásos menetrendben zajlott, azzal a kis mellékzöngével, hogy ekkor derült ki az, ami aztán az egész tábor atmoszférájának egyik meghatározó eleme volt. Az Okosodó tiszteletbeli elnöke, a szervezet alapítója és szellemi anyja a táborban ünnepelte 75. születésnapját. Ezúton szeretnék még egyszer jó egészséget és nagyon boldog születésnapot kívánni Ibi néninek! Az ismerkedés a délutáni osztályfőnöki órák során folytatódott, este pedig sor került a keret bemutató műsorára, az ifik prezentálásában. A műsor legfontosabb eleme egy nosztalgia film bemutatása volt. Ebben az Okosodó korábbi meghatározó ifijei (név szerint: Agárdi Bendu, Horváth Dina, Urbán Miki és Róder Miki, valamint végül, de nem utolsósorban Arató Gergő) egy interjú keretében meséltek el egy-egy vidám és felejthetetlen történetet Okosodós éveikből. Nyilvánvaló, hogy a gyerekek többsége azt se tudta miről van szó, de nekem a szemem is elhomályosult, elsősorban a nevetéstől, hiszen ezen történetek egy részének magam is szemtanúja voltam, és azokat az időket idézte vissza, amikor még gyerekként táboroztam, ezeknek az ifiknek az irányítása alatt. A műsor végére kiderült a keretjáték lényege, miszerint a cél, amiért a 10 napos versengés folyik, nem más, mint hogy melyik csapat (filmstúdió) adja ki a 2007-es tábor filmjét. Ezt a filmet pedig, nem meglepő módon, folyamatos kameraforgás segítségével valósította meg Érsek Lali, aki korábbi léha és rendetlen kölökként való bemutatkozása után léha és rendetlen operatőrként tért vissza az Okosodó életébe. :-)

Június 28. csütörtök
Az először velünk táborozók csütörtökön szembesülhettek a ténnyel, hogy bizony ez egy olyan „tanulós” tábor, ahol foglalkozásokra kell járni. Ez persze sokaknak nem tetszett, de bízom benne, hogy amikor már bent ültek az előadáson, sok érdekes dolgot hallottak, a kezdeti ijedtség után gyökeresen megváltozott a véleményük. A napirend a korábbi évekhez képest csak kis mértékben változott. Délelőtt 2 foglalkozás tanárokkal, a harmadik azonban az ifikkel történt, hogy a csapatversenyekre fel lehessen készülni. A délutáni foglalkozások pedig a 6. osztály alattiaknak a táborvezetés által kijelöltek szerint alakultak, a 6. osztály felettiek pedig a táborba jelentkezéskor kiválasztott előadásokon vehettek részt.
Az első ilyen feladat az volt, hogy a 8 filmstúdiónak nevet és szignált válasszanak a csapatok, valamint készítsenek egy jól felismerhető logót is. Az esti bemutatkozó műsor keretében a csapatok előadásának szünetében Vincze Gabi és kis csapata táncbemutató előadását csodálhattuk meg. A táborozók kifogyhatatlan kreativitásról és fantáziáról tettek tanúbizonyságot, így jöttek létre a profibbnál profibb stúdiók, melyek, ha emlékeim nem csalnak, a következő nevekre hallgattak (a helyes írásmód tekintetében felelősséget nem vállalok): BSL 75, Reklámblokk, Vizsuoart's, Tutkeráj, Parastmount Pictures, Végső Állomás, Csudijó Stúdió és végül a zsűri által ugyan el nem ismert, de szívemben örökké győztes csapat, az UNIVERShALOM!
A stúdiók bemutatkozásával feladtuk a leckét saját magunknak, hiszen ez csak az első kör volt a csapatversenyek tekintetében, komoly helytállásra volt szükség a továbbiakban is.
Az esti program utáni takarodó a második estére már mindenféle problémától mentes volt, néhány krónikusan kiszökdöső gyermeket kellett csak visszavezetni a helyes irányba.

Június 29. péntek
A pénteki nap különlegessége a csapatok által végrehajtandó feladatban rejlett: mindenkinek meg kellett építenie a stúdiója makettjét. Ehhez hurkapálca, agyag, rajzszög, papír és minden egyéb, a táborban fellelhető eszköz állt rendelkezésre. Komolyan mondom, fantasztikus alkotások születtek. A kész műveket Lali megörökítette és a zsűri ezt a felvételt, kissé bicegősen, késlekedve és félgőzös hatékonysággal bár, de értékelte. A tanulmányi foglalkozások a tábor rendje szerinti menetrend alapján zajlottak. Esti programként első körben megnézhettük a makettekről készített filmeket, aminek külön vicces keretet adott, hogy hanghiba miatt élő kommentárral kellett levezényelni a dolgot. Amint vége lett a bemutatóknak, kitört a Karaoke láz! Kisebb kellemetlenségeket okozott, hogy a karaokés srác inkább a saját hangját szerette hallani, mint a gyerekekét, és nem szerette kiadni a kezéből a mikrofont, de aki leleményes és gyors volt, mégis megkaparinthatta az eszközt, és elénekelhette kedvenc dalát. A takarodó is elcsúszhatott kicsit, táborvezető asszonyunk, Bánkuti Zsuzsa 11 óra tájban fújta le a danonászást.

Június 30. szombat
A szombati nap legfontosabb eseménye az esti szuperhős divatbemutató volt. Itt szeretném felhívni a tisztelt zsűritagok figyelmét arra, hogy a feladat nem minél több szuperhős prezentálása, hanem ellenben egy darab életképes szuperhős, valamint hű segítője bemutatása volt. Mindezt azért emelném ki, mert a pontozás nem igazán ezen szempontok szerint történt. De a kései sérelmeket félretéve el kell mondjam, hogy sok színvonalas produkciót láthattunk, külön kiemelném az egyik — a zsűri szerint holtversenyben, ám mindenki más tudja, hogy egyedülállóan — győztes produkciót, a Csudijó Stúdió bemutatóját. Aki látta, annak rémálmaiban még ma is megjelenik a Kapitány Gábor féle Captain Planet, egyedülálló mozgáskoordinációjával megörvendeztetve mindenkit, akinek megadatott a lehetőség ennek megtekintésére. És hadd legyek annyira elfogult, hogy megemlítem, így emléket állítva számára az örökkévalóságban, az UNIVERShALOM szuperhősét, Goldman-t, aki arany pajeszával hívja fel magára a figyelmet, és Arany Tórájával küzd a gonosz ellen. Nagyon büszke vagyok csapatunk hősére, és az őt megszemélyesítő sztárszínészre, Bokros Bálintra. Éljen, éljen!
Kötelességem megemlíteni, hogy a zsűri szerinti másik győztes a Vizsuoart's hőse, a Hackl Laci által megszemélyesített Erdőmester, azaz Forest Master lett. Mivel azonban ez egy szubjektív beszámoló, nem kímélek senkit az én véleményemtől, miszerint az egész előadás egyetlen igazi erőssége Vadász István narrációja volt.

Itt emelném ki azt, hogy ezen a napon győződhettem meg arról, hogy hosszú évek után végre újra igazi csapat alkotja az ifigárda magját, akik egymást segítve, egymással szót értve dolgoznak, és igazán jól érzik magukat együtt (sic). Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy ez a tábor más volt, mint a többi. Sokkal jobb!

Július 1. vasárnap
Ez a nap kicsit nehezebben indult, mint a többi, ami talán a frontnak volt köszönhető, ki tudja?! Mindenesetre elkezdődött a nap menthetetlenül, és ahogy haladt az idő, bele is rázódtunk, felvettük a ritmust. Délután sűrű volt a program, ugyanis a vacsora előtt kitört a számháború. A felállás már-már hagyományokra vezethető vissza. Két csapat, az egyik élén Nagy Gergőő, a másik vezető pedig természetesen Emő. Vérre menő a küzdelem, hiszen ez is egy amolyan „csak egy maradhat” harc. A végeredmény: Emő hangja napokra eltűnt (hogy ez mennyire baj, azt döntse el mindenki maga), és hulla fáradt gyerekek. A napnak ezzel azonban még korántsem volt vége. Este a Szücsi és Kapitány Gábor által alkotott alkalmi duó koncertecskéjét hallgathattuk meg, nagy örömünkre. Ők is gratuláltak Ibi néninek születésnapja alkalmából, de a dalválasztást ilyen alkalmakra még kicsit gyakorolniuk kéne, mert ez a része gyalázatosra sikerült.
Az estét a filmes-hangos csapat-akadályverseny zárta, amelynek az volt a lényege, hogy mindenki megtalálja, ráadásul sorrendben a megfelelő állomásokat, és kitalálja, hogy ott éppen milyen film jellemző hangját hallatják az állomásért felelős ifik. Aki a feladatot komolyan vette, és tényleg hajtott, gyorsan tudta teljesíteni a teljes versenyt.

Július 2. hétfő
Sport — mindenek felett, a Sport az egyetlen! Sportnapot lehet rosszul csinálni, ez már bebizonyosodott 2-3 évvel ezelőtt a táborban, és lehet nagyon profin, ez derült ki tavaly. A lecke fel volt adva tehát. A szervezést idén Adrián vállalta, és a beosztást kiválóan el is készítette. Mivel azonban magán a sportnapon nem tudott jelen lenni, a lebonyolítást a Föedl Noémi, Búsi Viktor, Pocsai Zsuzsa által alkotott kis csapat végezte. Úgy gondolom, kisebb zavarok ugyan voltak, de összességében nem volt nagyobb fennakadás. Szintén ezen a napon kezdődött a monumentális pólófestő akció, melynek keretében minden táborozó, tanár és ifi kapott egy — természetesen bagollyal ellátott — pólót, aminek elejét aztán kedvére színezhette, és egy választott mintát is rányomathatott. Ez a program, úgy gondolom, mindenkit megmozgatott, kortól, érdeklődési körtől függetlenül, hiszen végül egy darab póló sem maradt. Nagy gratuláció a program kitalálójának! :-)
Mivel az én feladatom inkább ehhez kötődött, tehát a pólózásnál asszisztáltam, én csak egy külön sportban indultam és értem el kiváló helyezést. A Hogyan-süljünk-le-hülyén versenyt hatalmas előnnyel nyertem, hiszen a póló vonala ugye beleégett a bőrömbe a karomon éppúgy, mint a nyakamon. Ebben a versenyben az utánam következők olyan szánalmas megoldásokkal próbáltak helytállni, mint napszemüveg által hagyott folt a szem körül, de hát ezek a megoldások rég lejártak, ráadásul ebben Endre Lacika amúgy is verhetetlen.
A nap tanulsága egyébként mindenképpen az, hogy egyelőre a kemencei lányok focicsapata verhetetlen, és hogy a fiú ifiknek is össze kell szedniük magukat rendesen, mert már csak nehezen, és alig tudják megverni a nagy fiúk csapatát. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez már az éjszakai focihoz tartozik, előtte azonban még volt szerencsénk meghallgatni a tábor meglepetés koncertjét, amelynek kezdetéig hétpecsétes titok volt, hogy ki lesz a fellépő. Végül minden kiderült, amint a Bëlga a színpadra lépett. Koncertjüket nagy üdvrivalgás, majd mindent lerohanó autogram-kérés követte. A személyes véleménynyilvánítástól pedig most inkább eltekintenék. :-)
A koncert után éjszakai foci következett, amiről a korábban leírtaknál többet amúgy sem tudnék írni, úgyhogy menjünk is tovább a keddi napra!

Július 3. kedd
Kedden a pólófestés folytatódott. Mindenki, akire hétfőn nem került sor, vagy még szépítgetni akarta korábban átvett pólóját, esetleg valamilyen furmányos megoldással kikönyörgött még egyet valahogyan, megvalósíthatta álmai pólóját.
Erre a napra kezdett kicsúcsosodni a lógások száma. Azok a gyerekek, akiknek ilyen irányú szándékaik voltak, mind megpróbálkoztak azzal, hogy nem mennek be órára, de jelentem, többségük csúnyán lebukott. Nem fogom név szerint felsorolni a notórius lógókat, de azért innen küldök nekik egy nagy ejnye-bejnyét.
Este következett a szellemi vetélkedő, amit természetesen a keretjáték szellemében a filmes témakörre korlátozódott. A vicces témakörökben megválaszolandó furmányos kérdések közül is kiemelkednek a „remake” kategória feladványai, melynek keretében egy kamerával felszerelt kis csapat nagysikerű filmek egy-egy világhírű jelenetét forgatta le ismét, saját eszközeivel. Ha minden igaz, ezek a kisfilmek hamarosan megtalálhatóak lesznek itt, a honlapon is. Felejthetetlen élmény volt, az biztos. Ebben a táborban sok ilyen volt, mégis szeretném újra és újra elmondani, hogy az utóbbi sok-sok év legjobb vetélkedője zajlott le ekkor. Remélem nem csak én értékelem így.

Július 4. szerda
A szerdai programot erősen keresztbeszelte a hirtelen kitört özönvízszerű eső, ami lehetetlenné tette, hogy a betervezett szabadtéri programokat megtartsuk. Így maradt a B-terv, egy kis filmvetítés! Az örök klasszikust, a valaha készült egyik legjobb rajzfilmet, a Macskafogót tekinthettük meg. Az eső kora estére ugyan alábbhagyott, de nem múlt el, így a szokásos „saját vacsit”, ami Marika néni babgulyásának elfogyasztása, a hangárban kényszerültünk megtenni. Jelentem, ez nem ment a minőség rovására, nagyon finom volt!
Este pedig következett a nap, sőt a tábor egyik fénypontja: koncertet adott nekünk a 100 Folk Celsius! Ki merem jelenteni, hogy soha ilyen hangulat okosodós koncerten még nem volt. A teljes tábor egy emberként táncolt, vonatozott, énekelte teli torokból a soha el nem felejthető dalokat Miki manótól a Paff, a bűvös sárkányon át a Nagy ho-ho-ho-horgászig. Alig több, mint egy órát tartott a buli, de mégis ezt tartom a tábor egyik legmeghatározóbb elemének, ahogy ott ugrálok, körülvéve a csoportommal. Én magam, ha megengedtek egy kis saját véleményt, ezt élveztem legjobban minden program közül, hiszen visszaidézte rég elfeledett gyerekkorom legszebb emlékeit! :-)

Július 5. csütörtök
A tábor utolsó teljes napja meglehetősen zsúfoltra, sűrűre és eseményekben gazdagra sikeredett. Délelőtt látogatásával megtisztelte táborunkat Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Ilyen magas rangú politikus még sosem látogatott el hozzánk, így gyerekektől kezdve a tanárokig, mindenki kicsit megszeppenve fogadta az ország vezetőjét. A kormányfő meglátogatta a foglalkozásokat, a mi csapatunkhoz éppen a délutáni stílusgyakorlatra történő felkészülés közben sétált be. Kezet fogott mindenkivel, miközben folyamatosan kattogtak a fényképezőgépek. Majd megmutattuk neki a C/1-es szobát, ahol mondtam én, hogy legyen nagyobb a rend, de hát legalább a miniszterelnök úr láthatta, hogy van élet a szobákban, és nálunk nem a katonás rend az irányadó. Ezután a sportcsarnokban nagy, közös fotózás vette kezdetét, végül pedig rengeteg autogram került kiosztásra. Gyurcsány Ferenc villámlátogatása után minden visszatért a régi kerékvágásba, bár kellett még vagy egy fél óra, mire mindenki körbetelefonálta a családot és barátokat, hogy elújságolja, kivel is fogott az imént kezet.
Délután került sor a stílusgyakorlatok bemutatására, aminek az volt a lényege, hogy a korábban kiosztott műfajok szerint kellett egy tábori jelenetet bemutatni. A rövid felkészülési idő ellenére ismét kiváló produkciókat láthattunk. Nem túl nagy meglepetésre, a Reklámblokk nyerte a vetélkedő ezen részét, ezúton is gratulálok sok szeretettel Bíró Sárának és Titinek a gyönyörű és egyedülálló táncbemutatóhoz, ami meggyőzte a zsűrit arról, hogy senki más nem nyerhet ezen a napon! :-)
A stílusgyakorlatok után egy gyors vacsora következett, majd jött az, amiről senki nem tudhatott, amit a teljes tábor előtt titkolni kellett. Az este ugyanis egy Oscar-gálával folytatódott, de a legnagyobb meglepetés a házigazda személye lett: az RTL Klub műsorvezetője, Sebestyén Balázs limuzinos, piros szőnyeges belépője olyan hangorkánt váltott ki a közönségből, hogy öröm volt nézni. Az Oscar-szobrok díjátadói sem voltak kutyák (kivéve talán Scooby-Doo-t), ugyanis ifijeink különböző csodás maskarákba bújva köszöntötték az egyes kategóriák győzteseit. A díjakat így Batman, Superman (Vertetics Béla alakítása külön megért volna neki egy Oscar-t, ezennel felterjesztem!), Spider-man és Scooby-Doo mellett John Travolta, Lucy Liu, valamint a Jack Nicholson — Whoopi Goldberg páros adta át. Mindannyian limuzinnal érkeztek a díjátadó helyszínére, és vörös szőnyegen léptek a felpörgetett közönség elé. Minden díjazott felsorolásától már azért is eltekintenék, mert nem tudom pontosan, de egy dolog biztos: az Okosodó 2007 című filmet végül is a Vizsuoart's stúdió adhatja ki, tehát ők nyerték az egész táboron végighúzódó csapatverseny-sorozatot! Gratulálok sok szeretettel az egész csapatnak, és az azt vezető ifiknek: Viktornak, Pogonyi Zsófinak, Pocsai Zsuzsának és Árminnak.
A díjátadó felfokozott hangulatát kihasználva egy rövid technikai szünet után kitört a táborzáró buli. Ez a diszkó számomra mindig nagyon kedves. Ebben mindig benne van már a közelgő táborvége-hangulat, ugyanakkor eddigre egy tökéletesen összeszokott táboros csapat mulat együtt, akik szeretik egymást, és tudják, hogy mindent bele kell adniuk, mert elképzelhető, hogy legközelebb csak egy év múlva találkoznak. A táncon kívül láthatunk itt mindig frissiben összemelegedett párocskákat, akik egymásba olvadó ajkakkal felejtkeznek el arról, hogy holnap bizony mennek haza, hangosan nevetgélő és ledér táncot ejtő ifiket, akik a csoportjaikkal minden percet együtt akarnak tölteni, amíg még lehetőségük van rá. Mindig vannak itt szégyenlősen ácsorgó fiúk-lányok, akik tipródnak, hogy felkérjék-e táncolni kiválasztottjaikat, vagy ez már amolyan elavult dolog, és más módot kéne-e találni. És persze ott vannak a lánycsoportok, akik egymást átkarolva hangosan énekelnek, és csak együtt hajlandóak minden mozdulatot megtenni, hiszen tudjuk, a lányok már csak ilyenek.
Aki nem először járt az Okosodó táborában, az a vége felé már tudhatta mire számítson. Évek óta (14 éve biztos) ugyanaz a két szám jelzi a diszkó végét. Először a Zorba, majd ezután a Forever Love Me, amire mindig hatalmas köröket alkotva táncol közösen a teljes tábor, egymást átkarolva. Ez idén sem volt másképp.

Ilyenkor a takarodó is más. Csökkentett szigor és nagyobb tolerancia jellemzi a táborvezetés és az ifik hozzáállását, hiszen mindenki tudja, hogy az utolsó este valahol mindig is a buli estéje.

Július 6. péntek
A táborzáró reggelén mindig álmos szemek, és szomorú hangulat lepi be a tábort. A csomagolás már sajnos mindenki számára kézzelfoghatóvá teszi a hazamenés elkerülhetetlen tényét. A 11 órás táborzáró kezdetén, amint táborvezetőnk, Bánkuti Zsuzsa kiáll az ajándékokkal teli asztalok mögé, már mindannyiunk szívében keserédes hangulat az uralkodó. Hatalmas tapsot kapnak a díjazottak, de mindig nehéz megfékezni a csacsogást, hiszen a percek meg vannak számlálva, és a fontos mondandók nem maradhatnak bent semmiképpen. Sokan rögtön utána el is tűnnek, mások megvárják az ebédet, és utána tartogatják könnyeiket, amik az alakuló téren, a bőröndök cipelése közben többnyire ki is csurrannak a szemek sarkából. Én magam is nehezen tartottam magamban érzéseimet, hiszen ugyan mindig nehéz megválni Csillebérctől, ez a tábor azonban mégis sokkal mélyebb nyomot hagyott bennem.

Köszönőbeszéd
Ha már Oscar-díj, akkor következzen egy kis köszönetnyilvánítás, de nem ám a hagyományos formában, szerencsére nekem se 30 másodperces, se karaktermaximalizálásos megkötésem nincs, ömlenghetek amennyit akarok.
Régen volt már az, amikor az ifi feladatkör annyiból állt, hogy elvittük a gyerekeket órára, majd következett a pihenés, alvás, napozás, medencézés. Az idei táborban meg sem álltam, mindig volt feladat, mindig menni kellett, pörögni kellett, és ezzel nem voltam egyedül. Ezt én mégsem bánom, hiszen látszott az eredménye. Láttam a boldogságot a lányaim arcán és tudtam, hogy jól érzik magukat, ez pedig számomra mindig a legfontosabb. Az idei tábor nagyon sokat jelentett nekem, és örülök neki, hogy nem csak én gondolom úgy, hogy különleges volt, és egyszerűen a LEGJOBB! Szeretném tehát megköszönni Ibi néninek, Tádénak és Zsuzsának, hogy a tábor egyáltalán megvalósulhatott, szeretném megköszönni Bognár Petinek és a Titkos Csapatnak a profi keretjátékot és annak lebonyolítását, továbbá köszönöm a sok munkát Szabó Zsuzsinak, a kamerázást Lalinak. Köszönöm a kiváló munkát végző ifiknek, hogy komolyan vették feladatukat, és persze Nektek, akik eljöttetek, és úgy gondoltátok, hogy ezt a 10 napot az Okosodóban töltitek.
Végül pedig szeretnék köszönetet mondani az UNIVERShALOM csapatban társamul szegődött ifiknek, Bélának és Eszternek, hogy együtt nyomtuk végig ezt a 10 napot, szerintem egyáltalán nem rosszul, és természetesen köszönöm a lányoknak a C/1-ből, hiszen abban, hogy ez a tábor számomra feledhetetlen marad, abban nekik is hatalmas szerepük van.

A befejezés pedig hogy is lehetne más, mint hogy: ez volt az Okosodó tábor 2007-ben. Jövőre minden bizonnyal 2008. július 4-től 13-ig táborozhatunk együtt ismét Csillebércen. Ez azt jelenti tehát, hogy július 4-én reggel 9 órakor találkozunk a zászlórudaknál. No és persze el ne késsetek, mert nem szeretek várni! :-)

 

Kéri Gábor
2007. július 8.

Okos(h)o(w)-do 2007

 

Idén -elsősorban Bognár Peti jóvoltából- Csillebérc átköltözött Hollywoodba. A keretjáték célja: megszerezni az Okosodó 2007 című szuperprodukció bemutatási jogát. Ezért 8 stúdió szállt harcba: a Visuoarts, a Végső állomás, a Parastmount Pictures, a Tutkeráj, a BSL 75, a Reklámblokk, a Csudijó Stúdió és végül az UNIVERShALOM (amely szerintem messze megnyerhette volna a névválasztás versenyét, ezt még én is elismerem).
Számomra ez a tábor igazán rendhagyóan sikeredett, sosem hittem volna, hogy az történik ami. És hogy mi történt? A folytatásból megtudhatjátok.

Day 1.

Jún. 27-én reggel 9 óra tájban érkeztem meg a zászlótérre. A többiek már vártak, s a mellettünk lévő oszlopra mutattak. Alig hittem a szememnek, az ifi nevénél ugyanis egy nagyon ismerős név állt: Szilágyi Zoltán. Nem enyhén lettem ideges, kedves Szilágyi Zoltán ugyanis nekünk azt mondta, augusztusban érkezik. Tudom, meglepetésnek szánta, hát sikerült, meglepődtünk és kapásból meg akartuk lincselni. De ez nem tartozik ide, úgyhogy menjünk is tovább. Ifim idén Búsi Viktor lett, aminek őszintén örültem, még ha nem is látszott. A tábornyitó rendben lezajlott és mi már türelmetlenül vártuk az estét és vele együtt az ifiműsort. Megérte várni. Mikor végre elég sötét lett ahhoz, hogy elkezdődhessen, a produkció remekül sikerült. Furcsa volt látni a régi ifiket, különösen egykori ifim egykori ifijét

Day 2.

Végre egy hamisítatlan Csillebérci nap, egy éve erre vártunk A délelőtti órák rögtön egy kis kavarodással kezdődtek, de miután fél órás késés után megérkeztünk a nagyjából 2 m2 -es terembe, már azt kívántuk bárcsak többet késtünk volna. Azért Arisztidnek sikerült megoldania a problémát és a körülbelül 20 ember mindegyike túlélte az első két órát. Szerencsére a harmadikat már ifijeinkkel töltöttük, így nem kellett tovább nyomorognunk a kék iskola hatalmas termében
Délutánra nagyjából összeállt a csapatunk mely az előkelő és pofonegyszerűen megjegyezhető: Visuoarts and Forestmaster Retro Company (remélem jól írtam ) nevet kapta. A bemutatkozó műsorunkhoz azt hiszem elég sokat hozzátettem, talán csak Gergő tudott túlszárnyalni a fantasztikus "APAKEZDŐDIIIIIIIIKKKKKKK!!!"-es magánszámával. Nem véletlenül lett holtversenyben első a csapatunk Este eljött a bemutató perce, mint az előző mondatomból kiderült, számunkra ez jól sikerült. Akik még emelték az est fényét, azok Vincze Gabi és barátai voltak a pörgős és minden tekintetben elismerésre méltó táncbemutatójukkal. Nagyon ügyesek voltatok, gratulálok!

Day 3.

Ez volt az a nap, amikor bekövetkezett a beharangozóban már megemlített dolog. Nevezetesen: ifi lettem. Na jó, ez így azért kicsit túlzás, hisz mindösszesen annyi történt, hogy lekísértem Rékát, hogy bemutassam a kisifiknek azzal a nem titkolt céllal, hogy egy nap majd csatlakozik hozzájuk. Ő és nem én. Míg ő a délelőttöt a kicsikkel töltötte én továbbra is órákra jártam. A mai keretjátékos program: megépíteni a stúdiónk makettjét. Miután félórát töltöttem egyetlen szék összeragasztásával, föladtam. Őszintén szólva este láttam először a kész makettünket, de szerintem remekül sikerült, Vadász István narrátori munkája pedig (nem csak ezen az egy estén) egyszerűen fölülmúlhatatlan volt. Visszatérve az órákra, délután a választott tanfolyamok keretében táncórám volt, ami az előző napi színjátszással együtt jó választásnak bizonyult. Ezúton üzenem Kőrösi Gábornak (ha valaki nem tudná, ő tartotta a színjátszás és rendezés nevezetű foglalkozást), hogy jól esett, hogy emlékezett rám és remélem jövőre is fel tud jönni.
A makettbemutató után Karaoke következett, amelyet -tavalyi nagy sikere miatt- sokan repesve vártunk. Kár volt. Mindenesetre köszönjük a kedves "műsorvezetőnek" hogy megmutatta milyen jól is tud énekelni. Kár, hogy mi nem rá, hanem táborozó társainkra lettünk volna kíváncsiak. Az egyetlen amit sajnáltam, hogy az est nem tartott el éjfélig, mert szerettem volna másnapig táncolni.

Day 4.

Először is: Happy Birthday to Me and to Jácint !!!! Borzasztóan furcsa érzés volt úgy felébredni, hogy szülinapom van és a táborban ünnepelhetem. Eddig ilyen még nem történt velem és azt hiszem egy jó darabig nem is fog. Úgyhogy ki kellett használni ezt a különleges alkalmat. Terveim közt szerepelt, hogy nem megyek be órákra, de az Arisztid és Mariann tartotta foglalkozást nem szívesen hagytam volna ki. Szóval, a délelőtt a szokásos módon telt és tulajdonképpen a délután is. Leszámítva, hogy ezt már majdnem ifiként töltöttem Persze nekem egy szavam sem lehet, a kisifik legtöbbje ugyanis rabszolgaként végezte egy nagyszabású kvízzel egybekötött rabszolgavásárból kifolyólag. Ami az esti divatbemutatót illeti, ezen nem vettem részt, de ahogy hallottam elég jól sikerült. Takarodó után pedig elérkezett az első ifigyűlésem. Megható volt, nagyon Miután átrágtuk magunkat a másnapi programterven, Arisztid előadásában még meghallgathattuk (és diafilmen meg is nézhettük) az esti mesénket is: Süsü, a sárkány kalandjait Azt hiszem ez felejthetetlen marad. Hogy csak a legszebb gyöngyszemet idézzem: "Süsü orrából füst szállt ki, ettől az emberek kissé megijedtek, de aztán megnyugodtak, mert látták, hogy a sárkány mindeközben mosolyog." Azt hiszem, ehhez nem kell többet hozzátennem, aki ott volt az érti miről van szó. Olyan fél 12 tájban végre eljutottunk addig a pontig, hogy felvágjuk a kora délután érkezett tortámat. Na, de természetesen ezt nem lehet az altáborban véghezvinni, így csapatostul felkerekedtünk és elsétáltunk a Happy Club nevezetű Erdőmester klónba, ahol sor kerülhetett az ünneplésre. Ennek a részleteivel most nem fárasztanék senkit, egyébként is, az egész buli szigorúan TITKOS volt Azt hiszem Jácint nevében is beszélek, mikor azt mondom, köszönöm azoknak, akik ott voltatok, ezzel is emelve az est fényét és azoknak is, akik egyszerűen csak nem felejtettek el felköszönteni. Márty, a torta nagyon finom lett, annyira, hogy kb. 10 perc alatt el is fogyott. Amikor hajnali negyed 4-kor visszaértünk az altáborba, már hangosan csicseregtek a madarak. Vagy lehet, hogy azok az egész éjjel bulizó ifik voltak??? Talán mindegy is, bár nem értem nekik miért nem sikerült egy jobb helyet találniuk a partyzásra, ahol nem zavarták volna meg a diákok álmát. Szerintem ez nem csak engem zavart.

Day 5.

A röpke háromórás alvás után első órám Ibi nénivel volt, akinek aznap volt a 75. születésnapja. Ezúton kívánok neki nagyon boldog születésnapot és jó egészséget!!! Megvallom őszintén, ez a nap számomra a teljes kómával volt egyenlő, bár ahogy végignéztem a többiek arcán, azt hiszem nem voltam egyedül. Délutánra is jutott program: míg a nagyok az erdőben háborúztak, nekünk a sokéves hagyomány, a Vidámpark életre keltése jutott. A legszebb állomás természetesen az Anyakönyvvezetőé volt. Én három ifjú párról szereztem tudomást, akik a következők: Kőhalmi Réka és Ditzendy Arisztid (az ifjabb), Bajor Zsuzsanna és Szemán Ákos valamint Gyimesi Erika és Hlatki Jácint akik 8 éves fogadalmukat erősítették meg Gratulálok az ifjú pároknak, természetesen azoknak is akiknek a neve itt most nem szerepel!!! Sajnos a Vidámpark fergetege miatt lemaradtunk Szücsi és Kapitány Gábor koncertjéről, de biztosra veszem, hogy idén is nagy sikere volt.

Day 6.

Idén ez lett az egyik kedvenc napom, a sportnap. Már az elején tartozom egy vallomással: mikor meghallottam, hogy Adrián szervezése alatt zajlik a dolog, őszintén nem vártam tőle túl sokat. Én tévedtem, a szervezés tökéletes volt. A kivitelezés már kevésbé, de ez már nem az ő hibája. Hanem egyebek közt a focipályákra állított bíróknak. Konkrétan egynek: a Bírónak. Bíró Dénesnek. Remélem ezen most nem sértődsz meg, nekem semmi bajom veled, de ami nem megy, azt ne erőltessük! Hagyjuk meg a játékvezetést azoknak akik értenek hozzá. Például Iminek, Jácintnak vagy Szultánnak. Persze ehhez meg kellett volna oldanotok egy hatalmas problémát, nevezetesen: délelőttre tenni a focimeccseket (ahogy ezt ők kérték is még a legelején). Természetesen nem sikerült, bár ezen talán nincs mit csodálkozni. Az igazság az, hogy itt még mindig nem volt veszve semmi, néhány egyszerű tanácsot megfogadva ugyanis elkerülhető lett volna, hogy végül ne kelljen Szulinak mégiscsak beugrania a helyedre, átvéve ezzel a tisztségedet. Na mindegy, ha másnak nem is, tapasztalatnak mindenesetre elég volt. Számomra a nap legnagyobb meglepetését kétségtelenül Szultán fiai nyújtották, akik négy káprázatos gólt rúgtak a nagyfiúk csapatának. A végeredmény egyáltalán nem számít srácok, akkor is bravúros játékot hoztatok össze és tudom, hogy az ifitek is büszke volt rátok. Legyetek ti is büszkék magatokra, nagyon ügyesek voltatok!
A sportnappal egyidőben megkezdődtek a pólófestések. Az ötlet nagyon jó volt, kisebb fennakadást csak az okozott, hogy nem lett pontosan meghatározva, hogy aznap csak a nagyok készíthetik el pólóikat. Ezt az apróságot leszámítva a program gördülékenyen zajlott mind a mai, mind pedig a holnapi napon.
Késő délután vagy inkább kora este koncertre gyülekezett a tábor apraja-nagyja (bár inkább a nagyja). A színpadon pedig nem más, mint a Bëlga igyekezett megteremteni a jó hangulatot az esti foci előtt. Szerintem sikerült nekik, mondjuk én az ekkor érkezett ifiknek (pl.: Kéri Zolinak) sokkal jobban örültem. A koncert után a csapat átvonult a sportcsarnokba, ahol megrendezésre kerültek a hagyományos éjszakai focimeccsek. Az ifiknek nem ártana kicsit többet edzeniük a jövő évi mérkőzés előtt, ugyanis csak igen kis különbséggel tudták megverni a feltörekvő ifjoncokat.
A sportnap tehát véget ért. Szerencsére idén senki nem szenvedett komolyabb sérüléseket, legfeljebb leégett egy kicsit (és ezeket a leégéseket sem feltétlenül a tűző Napra kell fogni), azt meg túl lehet élni.

Day 7.

A sokat átkozott 7. nap. Általában ez a tábor legkényesebb időszaka, még bennünk ég a tábor szelleme, de ugyanakkor már érezzük a búcsú közeledtét is. Ilyenkor gyakoriak az összeveszések és a kisebb-nagyobb sértődések. Én ezeken nagyjából reggel 9-ig túlestem és a nap további részét már a felhőtlen jókedv uralta. Folytatódtak a pólófestések, ezúttal a kis altábor számára. Azt leszámítva, hogy nagyjából negyedórát álltunk a tűző napon mire hozzájutottunk a pólónkhoz, tulajdonképpen jó kis program volt
Este csatlakoztam a Visuoarts csapatához, azzal a céllal, hogy megnyerjük az esti kvízt. Ha jól emlékszem második helyezést értünk el, javaslatom tehát, hogy legközelebb is legyen ilyen típusú verseny, mert sokkal jobb, mint az általában megrendezésre kerülő ügyességi versenyek bármelyike.

Day 8.

Esett. Nagyon esett. Ezzel a két mondattal össze is lehetne foglalni a nap lényegét, de természetesen ez nem fedné le teljesen a történteket. Az eső összesen annyira volt elég, hogy kicsit rányomja a bélyegét az aznapi hangulatunkra. Legalábbis délelőtt még azt hittük, meg délután is, estére azonban minden megváltozott. Ugyanis látogatónk érkezett: a 100 Folk Celsius. Végre egy koncert, ahol a kicsik és nagyok, az ifik, a diákok sőt még a tanárok is jól érezhetik magukat!!! A koncert fergeteges volt, a dallamok örökzöldek, az a hangulat pedig, ami arra az egy órára átjárta a sportcsarnokot egyszerűen leírhatatlan. Ha becsukom a szemem szinte magam előtt látom a körtáncot járó gyerekeket akiknél hangosabban már csak az ifijük énekli pl.: a Paff, a bűvös sárkányt. Azt hiszem, az ilyen koncertek kovácsolják össze igazán a társaságot.

Day 9.

Az utolsó és egyben a legzsúfoltabb napunk. Az előző esti koncerttől még kissé fáradtan érkeztünk a reggeli torna színhelyére, ahol hamarosan megtudhattuk mekkora megtiszteltetés éri hamarosan táborunkat: alig néhány órával később Gyurcsány Ferenc, az ország miniszterelnöke érkezik hozzánk. Ez számunkra, a kisifik számára azt jelentette, hogy addig le kell kötnünk a kicsik figyelmét, ez pedig nem könnyű. Sarlós Kata és gitárja mindenesetre megoldották, így tehát mikor a miniszterelnök úr megérkezett, a gyerekek és mi énekelve köszöntöttük a sportcsarnokba. "Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma." dalolta az egész kis altábor. Kata külön feladatot is kapott, nevezetesen kísérje vendégünk és a gyerekek énekét. A "Rejtelmek, ha zengenek." kezdetű tábori örökzöldet zengte mindenki élünkön a miniszterelnök úrral, aki saját bevallása szerint gyerekként is ezt a dalt énekelte amikor Csillebércen táborozott. A villámlátogatás után történtekről nem tudok beszámolni, mert néhány órán keresztül nem tartózkodtam a tábor területén. Fontosabb dolgom volt, nevezetesen hintóba kellett ültetnem Fantázia Kiskirálylányát akinek aznap még nagy szerepe volt. Aki nem értené miről beszélek, az is hamarosan megtudja, úgyhogy ne féljetek estére minden kiderül
És eljött az este. Félelmetesen hamar, s mire észbekaptam már a színpadon álltam, az Oscar-díjátadó kellős közepén!!!! De ne rohanjunk ennyire előre. A délután legnagyobb része számomra sminkeléssel, frizurakészítéssel és öltöztetéssel telt. Aki ismer, az tudja mennyire szeretem én ezeket a dolgokat, úgyhogy mire eljött a vacsoraidő kellően elfáradtam. De, ahogy a híres mondás tartja: "The show must go on", azaz a műsornak mennie kell tovább. És ment is. Itt szeretnék köszönetet mondani a húgomnak, Annának, aki nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre. Na nem a díjátadó, hanem a Kiskirálylány ébredése. A kis altábor keretjátékának lényege ugyanis abból állt (tudjátok nekik is van évről-évre egy keretjátékuk, csak erről a beszámolók elfelejtenek említést tenni) hogy a gonosz szürkék által elrabolt színek visszakerüljenek Fantáziába, s ezzel megmeneküljön a birodalom uralkodónője, a Kiskirálylány. Az ő szerepét kapta a húgom és bár tudom, hogy nagyon lámpalázas volt, szerintem nagyon jól sikerült a debütálása. Persze könnyű annak, akinek Sebestyén Balázs a műsorvezető társa Majd dicsekedhet vele a suliban Mármint a húgom és nem a Balázs Tehát miután kiosztottuk a kicsiknek a jól megérdemelt díjaikat és végre lemehettünk a színpadról, a showman elkezdhette a hollywood-i ceremóniáéhoz hasonlatos műsorát. A limuzinon érkező sztárok vörös szőnyegen léptek be a sportcsarnokba, s igazi profik módjára szólították a győzteseket. Legutoljára hagyva a keretjáték győztesét, mely ebben az évben a VISUOARTS stúdió lett. A csapat tagjai meghatottan léptek fel a színpadra, hisz nem mindennap ér minket ilyen élmény. Mondjuk Oscar-szobrot nem kaptunk, amit néhányan fájlaltunk is és szerintem, ha már mi nyertük meg az Okosodó 2007 bemutatási jogát, akkor talán a filmet is megkaphattuk volna (hogy majd mutogathassuk az unokáinknak, mondván: "Látod fiam, ezzel nyert a nagyanyád/nagyapád Oscar-díjat"), de ez csak az én véleményem. Mindenesetre ezúton gratulálok magunknak, jó kis csapat voltunk és éljenek az ifijeink: Búsi Viktor, Pocsai Zsuzsa, Pogonyi Zsófi és Petkovics Ármin. Ja és a ts a végére, hogy kijöjjön a VISUOARTS Amint lezajlott a díjkiosztó és mindenki készített egy fotót Balázzsal, kitört az afterparty. Konkrétan a diszkó, de mennyivel elegánsabb ez a megnevezés Szóval: buli, buli és még nagyobb buli kezdődött a sportcsarnokban. Ez nekünk nagyjából azt jelentette, hogy kitomboljuk magunkból az elmúlt 10 nap feszültségét. A kicsik tündériek de a tábor végére ők is elfáradnak és bizony nyűgösek lesznek, az viszont már nem olyan tündéri. Lényeg a lényeg, tomboltunk. Sokáig. Aztán a diszkó végén, mikor az egész Okosodó a Forever Love Me-val búcsúzott a tábortól (ezt a számot valaki küldje már el nekem légyszi), akkor tudatosult bennem, hogy most egy korszak lezárult. Jövőre már nem diákként, hanem ifiként állok majd a zászlótéren és várom majd az első igazi csoportomat.

Day 10.

Ez a nap mindig fájó egy kicsit. Ilyenkor visszagondolok az elmúlt néhány napra és szinte felfoghatatlannak tűnik, hogy megint véget ért az a 10 nap, amelyre egész évben vártunk. A táborzáró azért felvidított. Ezúton gratulálnék a frissen megválasztott szóvivőknek, Fónad Flóra tanárnőnek és Gyimesi Imrének és kívánok nekik eredményes munkát! És természetesen gratulálok az idei Miss Okosodónak is Miután véget ért a díjkiosztó (annyira nem volt látványos mint az Oscar ceremónia, de sokunk szívéhez közelebb áll) lassan fogyni kezdtek a táborozók, s végül mind a kis mind pedig a nagy altábor kihalt. Mi pedig felballagtunk az Erdőmesterbe egy utolsó kávéra. Aztán ismét bebizonyítottuk, hogy a kisifiknek agymenése van (de azért szeretjük), ugyanis felszálltunk az első arra járó kombájnra (vagy valami hasonlóra) és azzal mentünk le a buszmegállóig. Azt hiszem ehhez nem kell többet hozzáfűzni.

Köszönetnyilvánítás (csak mert Kéri G is írt ilyet )

Szóval köszönöm az akadémiának, a producernek, a stábnak. Ja, bocs, ezt a beszédet nem ide szántam, na mindegy. Akiknek valójában köszönöm: Kőhalmi Rékának, Szemán Ákosnak és Gyimesi Erikának, akik csakúgy mint én most debütáltak ifiként. Köszönöm nektek a sok bulit, amiben a 10 nap alatt bőven volt részünk és a barátságotokat, ez jelent számomra mindent. És azt, hogy megint túléltünk egy tábort, ja és Rékának külön, hogy olyan "fantasztikusan szuperisztikus szobatársam volt" Szeretném ezenkívűl megköszönni Szultánnak, hogy hozott nekem mézes Negrot, az életemet (vagy legalábbis a hangomat) mentetted meg vele! És köszi a szülinapi ajándékom, meg azt is, hogy itt voltál   És persze Viktornak is jár egy köszönöm, bár csúfosan elhagytuk nagyjából a 3. napon, bocsi Végül a legnagyobb köszönet a kisifik csapatának jár, akik megengedték, hogy ezentúl közöttük garázdálkodjak, ígérem nem fogtok csalódni
Lábjegyzetben még annyit, hogy ha a jövő évi táborral kapcsolatos kívánságom teljesülne, akkor azt kérném, hogy egy bizonyos emberrel (remélem tudja kiről van szó) tudjunk végre rendesen kommunikálni. Tudom, hogy én sértettem meg annak idején, de azt hiszem két évnyi mosolyszünet éppen elég büntetés volt. Hiányzik nekem és nem jó ez így.

Akkor tehát: " A gép forog, az alkotó pihen." (Ezt Horatius mondta, de mivel most filmes táborunk volt, ez jobban hangozna: " A film forog, az alkotó pihen") Jelenet állj, kamera kikapcs, felvétel vége! Végezetül pedig: "Kérem nyomja meg a piros gombot és nyugodjon békében!"

                                                                                                                              Friesz Nikolett
2007. július 14.