Tizenötödször is: OKOSODÓ


"Párduc, oroszlán, gorilla, makákó,
bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdió,
szavannák, fekete nők,
o-ó-ó, Csillebérc!"

   Bár a fenti sorokat jó párszor elénekelték a tábor során különböző lelkes amatőrök, én se szavannai hőséget, se fekete nőket, vagy majomkenyérfát nem tapasztaltam. Ennek ellenére, így fáradtan, kimerülten, de élményekkel gazdagodva ülök a monitor előtt és próbálom értelmes formában összefoglalni az emlékeimet az elmúlt 10 napból. Így 12 táborral a hátam mögött már jól tudom, hogy ajánlatos rögtön nekikezdeni a dolgok rögzítésének, különben elhomályosodnak a legjobb történetek, amikért kár lenne.
    Az idei, 15. tábor rendhagyó volt abból a szempontból, hogy az eddigieknél több szabadidőt hagyott a táborozóknak, és kevesebb volt a sok felkészülést igénylő vetélkedő, illetve színi előadás. Ez valakinek tetszett, valakinek nem, de mindenesetre ki kellett próbálni, hogy ez milyen. A véleményét mindenki megírhatja a fórumba, sőt az ötletbombákat is nagyon szívesen látnám..

   Ha jól tudom, idén a második legtöbb gyerekszámmal indult a tábor, ennél többen csak 1998-ban voltunk. Ennyi gyerekhez több tanár és sok ifi is kell, akiknek a kiválasztása azért sose egyszerű. Én úgy érzem, zökkenőmentesen és eredményesen sikerült a közös munka, de ezt is meg lehet vitatni a fórumon, ha valakinek ehhez van kedve.

   És akkor a tábor... az idei keretjáték a Csillebérc Sziget kalózai címet viselte. A csapatok (heten, mint a gonoszok) célja az aranytallérok megszerzése volt. Ennyit az informatív részről, és akkor jöjjön a szubjektív szövegtenger.
   Július 1-én, pénteken, a várakozásoknak megfelelően, a reggel teljes káosz volt, vagyis a csoportok tényleges összeállítása most sem ment simán. Mivel egyesek 14 másik emberrel akartak egy szobába kerülni, választaniuk kellett a barátnők között (mert mondanom se kell, hogy lányokról volt szó). Ez többeknek ment, de így is lehetett találkozni rendkívül csalódott arcokkal. Végül úgy érzem, az elégedettség a lehetőségekhez képest teljes volt. Besétáltunk a szokásos 3-as és 4-es altáborba és kezdetét vette az év leggyorsabban elrepülő 10 napja. Mivel semmi értelme nem lenne, hogy végigmenjek a tábor összes napján, kielemezve a programokat, inkább hagyom a kronológiai sorrendet, és csak leírom, ami eszembe jut a táborból.

   Kaja: az örök központi kérdés (legalábbis nálam). Nekem ízlett majdnem minden fogás, de ezt a véleményt nem sokan osztották a környezetemben. Ők nem voltak még táborozók a régi Junioros időszakban, és nem tudják mi az az igazán ehetetlen kaja. Az adagokkal viszont voltak problémák, de a hiányosságokat a csoportom kisétkű tagjai által hagyott maradékok pótolták. Ezért is szeretem én a lánycsoportokat. Mindenesetre ahogy láttam, azért a büfé rendesen meggazdagodott az Okosodósok zsebpénzéből. Erre csak annyit mondok: ügyes! Határozottan ügyes!

   Alvás: A tábor lakói idén sem az alvással töltötték a legtöbb időt. Illetve éjszaka nem akartak nagyon az ágyban maradni, reggel meg nem akartak felkelni. Ki érti ezt? Vagy csak rég voltam gyerek? Én mindenesetre többet aludtam, mint eddig bármelyik táborban, ez persze a kor előre haladtával csak rosszabb lesz.

   Számháború: Hosszú évek után idén végre megint volt számháború. Én utoljára gyerekként vettem részt ilyesmiben, akkor a szabadtéri színpad melletti területet hódítottuk meg. Ezúttal egy lepusztult, paintball-ra használt altáborban tört ki a háború. A többség szabályosan és korrekten vett részt a csapata megmozdulásaiban, de ezúttal is voltak olyanok, akik ott csaltak, ahol tudtak. Fujj az ilyeneknek, éljen a tisztesség! Vagy mégsem?

   Keretjáték-programok: Ahogy azt már írtam, ebben az évben a keretjáték-programok kicsit háttérbe szorultak, de a csapatok bemutatkozásán (amit teljesen véletlenül a Bíró Dénes vezette 33 kalózok csapata nyert) készültek igen látványos papagájok és kalózzászlók. A lelkesedést kicsit visszavetette, hogy az egyértelműen legjobbnak tekinthető csapat (A DVD Kalózok), a már említett versenytárs mögött csak a második helyen végzett, de ilyesmin egy rutinos táborozó már nem akad ki az átlagosnál jobban. A sorverseny egyértelmű feladatokból állt, egyértelmű eredményekkel, és győzött is a legjobb (Rettegett réééépááááák!!!), ez több magyarázatot nem is kíván. A tábor új ifijeinek sok gratuláció a verseny korrekt megrendezéséért. Volt még egy tájékozódásos feladatmegoldásos verseny-izé is, aminek a rejtett báját az jelentette, hogy a csapatok nem sejtették a játék értelmét, az állomásokat jelentő ifik nem tudtak semmit arról, hogy hol és pontosan mit is kell csinálniuk, a csapatokkal menetelő ifik pedig próbáltak okosakat mondani a többieknek, de ez nem járt sok sikerrel, hiszen ők is eltévedtek a félreérthető feladattömeg sűrűjében. Beleszámított még a végső eredményekbe néhány más dolog is, mint pl. az órai munkák, de a számítási elvekkel nem vagyok tisztában, hiába, az én agyam sem a régi. Mindenesetre a várakozásoknak megfelelően magasan nyert összesítettben is a Bíró Dénes-Andrejszki Adrián, Vertetics Béla, Sára András vezette csapat, természetesen teljesen függetlenül a zsűrihez kötődő rokoni kapcsolatoktól. Ezúton is gratulálok, szívből, őszintén.

   Szerelem, gyengédség: Ahogy minden táborban, ezúttal is bizonyára szövődtek új szerelmek, fellángoltak perzselő szenvedélyek, a legnagyobb figyelmet mégis egy már-már tartósnak minősülő kapcsolatban élő páros szerezte meg. A focista macho Csáki Zsolti és szerelmének tárgya, Evi románca áthatotta az egész tábor életét, hiszen igyekeztek minden pillanatban, minden helyszínen kifejezni egymás iránti heves érzelmeiket. Ez hatalmas csókokban, lelkes szurkolásokban és népszórakoztató beszólásokban nyilvánult meg, így mindenki tanúja volt, aki legalább egy fél órát a táborban töltött. Szép dolog, amikor az ember ilyen fiatalon megtalálja a párját, legalább egy időre, és vicces emlékeket idézett fel bennem, amikor láttam, hogy a fiúk, mint a villanyvezetéken a verebek, ülnek a zárt szoba előtt és várnak a bejutásra. Van, ami sose változik! A két fiatal szerelme a sportprogramok során lángolt legforróbban, amikor is a bekiabálások és a gólokat követő csókok mutatták be, hogy ez bizony nem csak egy amolyan kósza gyerekszerelem. Ezt bizonyítandó, a záródiszkó utolsó zeneszáma alatt Zsolti el is kérte a mikrofont, hogy bemondhassa: "Evi, téged szeretlek a világon a legjobban".
   Drága szíveim, legyetek boldogak sokáig!
   A nagy pároson kívül még meg kell említeni (név nélkül, természetesen) néhány próbálkozást, ami arról szólt, hogy egyes múltbéli dolgokat fel kellene melegíteni, de amennyire jól vagyok informálva, az élet megint bebizonyította, hogy felmelegítve maximum a káposzta jó.

   Időjárás: Aki régóta velünk táborozik, az tudja, hogy viszonylag ritka az, amikor a szabadidőt a strandon lehet tölteni, a napon süttetve hasunkat. Ez idén sem volt másképp. Két hűvösebb nap kivételével nem kellett fagyoskodnunk, de a sok eső, és ború nem tette kifejezetten boldoggá azokat, pl. engem, akiknek ez a 10 nap jelentette a nyári szabadságot. A sors fintora, amin leginkább csak nevetni lehet, hogy az utolsó, esős nap után hazaérkezve, most szikrázó napsütés és füllesztő meleg terjeng a városban, de állítólag ez sem fog sokáig tartani. Azért vicces!

   Zene: A munkásságáért méltán megajándékozott Szabó Zsuzsi jóvoltából az idei táborban minden reggel Jónás Rita bíztatott minket arra, hogy "Húzd fel a vitorlát!", valamint meghallgathattuk Schlappi das kleine Krokodil kalandjait. Ennek köszönhetően minden nap igen vidáman és békésen kezdődött... köhhhömmm! Az idei táborban is voltak koncertek, de ezúttal az igényesebb zenére helyeztük a hangsúlyt. A tavalyi nagysikerű produkciót is felülmúlva fantasztikus koncertet adott, a számomra még mindig helyes kislány, de valójában már régen felnőtt, állapotos asszony Janula, aki együttesével sokkal bensőségesebb és családiasabb hangulatot teremtett, mint bármelyik sztárzenekar.
   "Indulhat a buli????"
   "IGEN!"
   A fenti idézet nem kifejezetten az a válasz volt, amit a kérdező Viktor hallani akart, de elárulta, hogy az elnökségnek is tetszett a koncert. Az est fénypontja Kapitány Bence magánszáma volt, aki 1000 forintot nyert azzal, hogy ki mert állni énekelni a színpadra. Azt tanácsolom, hogy aki legközelebb fogadni akar vele, az jól gondolja meg!
    Szokatlan, ám semmiképpen sem jelentéktelen program volt a Sebő együttes koncertje, akik a magyar irodalom remekeit népzenei alapokkal adják elő. Mindenképpen érdekes volt az iskolában tanult verseket ének formában hallgatni, még ha nem is ez lett a társaság legemlékezetesebb programja.
   A nosztalgia jegyében koncertet adott a Latin Combo zenekar. A latin zene szerelmesei jól érezték magukat, és felidézhették régi élményeiket, a többiek távoztak, és inkább az egyéb zenekarok fellépését hiányolták, reméljük az ő igényeiket is ki tudjuk elégíteni a következő táborokban, a latin műfajt kicsit mellékvágányra állítva.
    A zenei fejezetet egyértelműen a tábor legsikeresebb programjával kell zárnom. A KARAOKE - már akinek - váratlanul hatalmas sikernek bizonyult. Mindenki el akarta énekelni kedvenc számát, és tömörült a vászon előtt, hogy énekelhessen. Jó dolog a karaoke, mert lehet, hogy nem olyan tiszta a hang, vagy egyenesen bántó a rikácsolás, mégiscsak közvetlenebb így. Ez a program most rövidke volt, de ígérjük, hogy ami bent maradt, azt kiénekelhetitek év közben, az egyik találkozó alkalmával.

   Sport, törés, zúzás, betegség: Minden táborban előfordulnak betegségek, sérülések, kisebb törések, zúzások. Ezúttal sem úsztuk meg János kórház és nátha, kézvágás és ablaktörés nélkül. Néha elnökasszonyunk túlzásnak ítélte a helyzetet, de máskor is volt már ilyen. Amit én személy szerint leginkább sajnálok, az az, hogy egy rossz mozdulat elég ahhoz, hogy valaki komolyan megsérüljön. Idén Föedl Noémi szenvedett bokaszalag szakadást és gipszben kötött ki. Őszintén remélem, hogy hamarosan felgyógyul, és ott szurkolhatok neki egy atlétikai versenyen a pálya széléről (ha meghív). A kedvezőtlen időjárás következtében a fél tábor megfázott, köhögött, a zsebkendő százasával fogyott, és nagyon kelendő volt a Strepsils készletem.
   Ablakok törtek, ablakok mentek, de ebben nem volt újdonság. A gyerekek már csak ilyenek.
   Örömmel láttam, hogy a mai skacok is ugyanúgy lázba jönnek a sporttól, és nem lettek teljesen kockafejű számítógép-mániások. A sportversenyek nagy lelkesedéssel zajlottak, és bár teljesen logikátlan, hogy férfi és női mezőny össze legyen vonva pl. a fociban, a csajok is tökéletesen helyt álltak a mezőnyben. Gratulálok nekik!

   Ifik és mások: Idén is változott az ifik összetétele. Nagy visszatérőként üdvözölhettük Bélát, és újra a körünkben volt Vincze Vera is, aki azóta Veronikává változott, ám legyen. És az idő múlását jelzi, hogy az annak idején, kislány korában, Babapofi néven egyik kedvenc lányomként "futó" Lehóczky Judit idén már az ifik csapatát erősítette. Felnőtt Borgulya Peti is, legalább is a kora lehetővé tette, hogy kipróbálja magát ifiként. Az értékelésüket az illetékesekre hagyom, merthogy ha akarnám se tudnám elmondani, mennyire sikerült nekik az első. Annyi biztos, hogy Judy előtt ott lebeghetett a legjobb példa, a saját ifije.
    A tábor egyik fénypontja mindenképpen az ifiműsor volt, ebben remélem nem lesz vita. Az elégedettség sugárzik az arcomról, a még teljesen le nem mosott szemfesték mellett, és örömmel tölt el, hogy annyi év szégyenletes, pofám leszakad kategóriába menő záróműsora után ebben az évben egy igazán jó és látványos show-t sikerült előadni. A Megafrász műsorát látni kellett, mindenki kitett magáért, beleadott apait, anyait. Aki mégis lemaradt, tekintse meg a fényképeket a galériában, ha már legnagyobb sajnálatomra videó nem készült róla. Én meg egyre inkább kacérkodok a gondolattal, hogy néha inkább szoknyát húzok nadrág helyett egy-egy langymeleg napon! He-hee!

   Kitüntetések:Végül, ámde egyáltalán nem utolsó sorban, a tábor egyik legnagyobb horderejű eseménye, hogy július 9-én, a búcsúesten, a Csillebérci Okosodó Egyesület elnökének, Bánkuti Zsuzsának, valamint az egyesület alapító tagjainak, Sarlósné Bánhegyi Lídiának és Csillag Ferencnek, az Oktatási Minisztérium előterjesztésére, a köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét adományozta. A díjat Arató Gergely, a minisztérium politikai államtitkára nyújtott át a kitüntetetteknek, aki mellesleg hajdanán maga is ifi volt Csillebércen. Ezúton is gratulálok!

   Biztos rengeteg dolog kimaradt a tábor összefoglalójából, rengeteg név, hiszen 300-an voltunk, rengeteg esemény, hiszen mindenütt én sem lehetek ott. Én csak a saját szememmel látott eseményeket tudom visszaadni. Emellett fáradt agyam is kihagy valószínűleg csomó fontos eseményt, de ha eszembe jut valami, leírom a fórumba, vagy a listára, ahogy tetszik. Én is nagyon várom már, hogy az idei, a digitális fényképezőknek hála, legjobban dokumentált táborban készült többszáz fotó felkerüljön a galériába, remélem nem kell sokáig görcsölnöm.

    Mindenki, aki szeretne a táborról beszélgetni, élményeket megosztani, az tegye meg a fórumban, hiszen azért van.

   Ez volt az Okosodó tábora 2005-ben, találkozunk 2006. július 7-én reggel 9 órakor, a zászlótéren. Ne késsetek, nem szeretek várni! :-)


Kéri Gábor

2005. július 10.